Angyalhullás
Mintha a szórás lenne a tenger dolga,
vizet permetez a tamariszkuszokra:
akiket átjárt egészében a fény,
állnak a félfény szkafanderében.
Pirovác amúgy ódon és szomorú
a mozgóképen, nyolcszáz év múlva
a kutyák a múlt utcasarkán fosnak,
s a főtér kövére hull az angyalhulla.
A bűze kábít és egészen édes.
Hogy mennyi, de mennyi féle az éden,
tudják, de nem mondják a visszatértek,
elmondásra a szókincs szegényes.
Még annyit, hogy lóg a gomolyfelhők bele.
s ki majd a moziból jön, az találkozott
a múlttal. Ott kánikula. Itt hőség.
Itt várakozás az útra és az első szemtanúra.
A bestiáriumról
Ahogy nézem a vizet Pirovácnál,
egyre több lesz a megíratlan jelen.
A szélelhajtó küszök egybegyűlnek,
mint bűzlő hiénában a kegyelem,
de kiadnak-e az Egészből egy szeletet?
Megérte-e várni a Hadjáratot
Pirovácnál, ha ím, a test elapad,
a tengert nézni marad csak ereje,
s felvázolni a Bestiáriumot?
Úgy halok meg, hogy nem leszek
öreg, jó munkát ad az apróságok
összeszedése, mit a tenger elém
hord, s adja a feladatot, darabra
a darab, részlet a részre. A lélek
a labirintusából elszökik olykor,
a kijáratát megtalálta, pitvart
és kamrát, ott hagy csapot-papot,
hogy csak, mint ki fényre ér, a maga
kis hallelujáját harsanva elkiáltsa,
és további ügyeken munkálkodik.
A könnyező képmás
Ugyanúgy. Minden ugyanaz. Semmi sincs.
A várakozás alatt felépül a város,
hárs nő a suháncból, a gall apródból
bormérési joggal bíró korcsmáros.
A tenger üres képernyőjét nézi,
várja, mikor kezdődik meg az adás.
Sercegés, zúgás, mormogás, pattogás,
mindez emlékeztet arra, amiként
Grießt szórnak a páncéljára: bajor lovag,
keresztes, aki éppen a jövőjét
kóstálja a szélcsendes Pirovácban.
Ókumlálja a tengerkék nagy ekránt,
várja, hogy beússzon a királyi gálya,
induljon keletre a harcosokkal,
a történeteit önmaga után
hagyva a macskahúgy marta mólón,
a túlélő készletét. Áldásosztást
visz alapfelszerelésként, és
magától lobogó daliás zászlót,
test helyére állt könnyező képmást.
(Megjelent az Alföld 2022/10-es számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Lévai Ádám munkája.)
Hozzászólások